Megnyugtató könyvárban a polcok közt sétálni. Az a sárga lap illat. Por illat. Jó olvasgatni a könyvgerincekre nyomtatott címeket, vagy este az ágyamon ülni, nézegetni a címeket, eldönteni, éppen mi az, ami a leginkább a hangulatomhoz illik.
Lapozáshang. A lap tapintása. A betűtípusok.
Könyvet hangulathoz. Betűket gondolatokhoz. Gondolatokat betűkhöz.
És van amikor a könyvtár polcai mintha egymásnak feszülnének a fejem fölött, és lassan magukba olvasztanának vagy szörnyek fogai lennének, és este a könyvespolcról mintha az összes könyv rám akarna esni, a polc pedig kifordulni a helyéről. Ijesztő az a sok könyv egymáson, a régiek, amik napról napra vesztenek az újszerűségükből, és az újak, amikben olyan gondolatok vannak, amik nemhogy meghaladnak engem, de alig foghatom fel őket.
Hogy mennyi mindent nem olvastam, édes istenem. És mennyi mindent akarok még, még, még.
egy élet nem elég ehhez.
őrjítő.
