Szeptember óta általános létélményem, hogy amikor azt mondom, olasz szakos vagyok, csodabogárnak néznek. Olasz szakos? És beszélsz olaszul? Igen. Amikor te anno elsétáltál angol/német emelt szintű érettségire, én ugyanezt tettem olaszból.
És ott mit csináltok?
Nyelvészet, irodalom, társadalom, művészettörténet, történelem - mind Olaszországról, igen, olasz nyelven.
Tanuljátok a nyelvet is?
Ez nem nyelvtanfolyam, de igen, hetente kétszer "nyelvfejlesztünk".
De ez mire jó? Mi lesz belőled?
Fordító- és tolmács, vagy olasz filológus (aki kutatja az olasz nyelvészeti vagy irodalmi összefüggéseket) , mert kapaszkodj meg, ebből van doktori képzés is.
A következő embertípus, aki kinevet, és azt mondja, ez egy pofonegyszerű nyelv. Hát persze, ciao bella, macchina, pizza.
1.) 14 igeidő van
2.) minden igeidőhöz külön ragozás tartozik
3.) minden szónak külön neme van, amihez egyeztetni kell a mondat többi részét
4.) az elöljárószók használatáról olyan tankönyveket adtak ki, amik csak ezzel foglalkoznak
5.) becslések szerint min. 200 féle olasz dialektus létezik
6.) amikor bizonyos nyelvtani feladatokat mutattam olasz ismerősöknek, azt mondták, hogy "csináljam érzéssel", nekik is csak úgy megy. De valójában fogalmuk sincs, mit miért mondtak-használtak úgy, ahogy.
Szavak, amiknél röhögünk, hogy ilyen egyszerű
la torta - torta
la mensa - menza
la pistola - pisztoly
la mafia - maffia
Szavak, amiknél becsukjuk a könyvet és elmegyünk enni egy fagyit
precipitevolissimevolmente sebbel-lobbal
otorinolaringoiatria fül-orr-gégészet
chiacchierare beszélgetni
régmúlt idejű igealakok: rompere -> ruppi (törni)
dare -> diedi (adni)
dire -> dessi (mondani)
essere -> ero, fui, fosse, sará (van különböző igealakjai)
ha gatto -> gattone (nagymacska) akkor
burro -> vaj
burrone -> hatalmas vaj? nem, szakadék
ancóra -> még
áncora -> vasmacska
és még folytathatnám
Minden, amire megtanított az olasz nyelv:
1.) a nehezen kimondható szavakat megtanultam egy levegővétellel, gyorsan kimondani
2.) képes vagyok egy levegővel végigolvasni 4-5 soron át folytatódó mondatokat anélkül, hogy megfulladnék
3.) az olasz dallamossága kicsit átragadt arra is, amikor magyarul beszélek, és emiatt néha érdekes helyekre teszem a hangsúlyokat a beszédemben
4.) soha nem ejtik a "h" betűt, ezért egy hosszabb nap után képes vagyok olyanokat kérdezni, "mi a elyzet?"
5.) "Nyáron megyünk Kiscsillag koncsertóra?"
6.) a nővérem keresztfiát véletlenül úgy hívtam "Víncse" (Vince, lehetne a vincere ige E/3-as alakja), aki erre rám grimaszolt és kikérte magának, hogy neki nem ez a neve, majd elrohant.
7.) ha nagyon figyelek arra amikor valaki mesél valamit, bólogatok és azt mondom "sí,sí" és föl sem tűnik, csak ha furcsán néznek miatta
8.) nem idegeskedem amikor késik a metró,villamos, akármi, és mindent elintézek annyival "majd lesz valahogy, majd alakul" és ez működik
9.) ebből következik, hogy sajnos mindenhonnan elkések
10.) fantasztikus nemtörődöm hozzáállást lehet eltanulni már egy hét kinn tartózkodás alatt is
Az olasz emberkék tényleg segítőkészek és kedvesek, és nagyhangúak és gesztikulálnak. Az ottani nők viszont csúnyák. Nehézkesek, erősek a vonásaik és nagyon erősen sminkelik magukat. Az olasz férfiakról pedig minden igaz, amit mondani szokás.
Olvassatok olaszul regényeket, mert hihetetlenül szuggesztív ahogy a mondatok visznek magukkal, a sztori érdekessége mellé társul a szöveg lüktetése.
És akkor a versekről még nem is meséltem.
