Olyan akarok lenni, amilyen nem vagyok,
pedig már megszoktam a kert végében álló keresztet
azt hittem, én sem tudok versben hazudni, hát üdv a
másvilágra, Atilka, ne legyél rám büszke, ne haragudj,
ki fél kitől, én például mindenkitől,
a vonatból láttam egy rózsaszínű házat, semmi sem
volt körülötte, csak a felázott talaj, Angliából importált
mocsárpárákkal és vonatutas bambulásokkal,
a semmiben állt, ott akarok lakni, kiköltözni a semmibe,
vagy kiköltözni magamból, unom itt nagyon,
mióta már, hogy magamba költöztem, vagy Budapestre,
lényegtelen, gyenge szabad ötletek jegyzéke
akkor már minimum felégetni
Budapestet
(egy szövegben kétszer idézni mástól szégyen)
de kicsoda én biztosan nem, talán egy gyufát,
ha adnék érte, és később feltakarítanám a hamut,
ingyen és bérmentve, csöndben, mint a felázott
talaj, a háttérben egy városnyi ember bámul
egy rózsaszínre festett menedékházból,
később keresztre feszítenek,
mikor megtalálják a zsebemben
az elhasznált gyufaszálat.
*gondolkozom, tehát vagyok (latin)
(2015.03.09. egy vonatúton Pécs-Budapest közt)
