2015. február 13., péntek

kritikusokkritikák

Már régóta készültem arra, hogy egybegyűjtsem az összes eddigi kritikát, amit valaha is mondtak az írásaimról - igazán szórakoztató összeolvasni őket, szinte tudathasadásos létérzést idéz elő. És hogy lássátok, miért nem érdemes teljesen, minden átgondolás nélkül akármilyen rossz avagy jó kritikát fogadni. Ma így, holnap úgy. Ki így, ki úgy. Mi pedig csináljuk azt, amit eddig, úgy, és olyan erővel, mint eddig, mert örömöt okoz, mert nem lehet nem csinálni.
     Szerkesztők, írók, költők, folyóiratok nevét sehol nem írom ki, mert lényegtelennek tartom.

"Korosztálya nagy része hasonló verseket, prózákat ír. Ez persze nem baj, de ha komolyan gondolja az írást, akkor meg kell szabadulnia a közhelyektől. Feltétlenül szeretném segíteni az indulásodat, mert tényleg tehetségesnek tartalak. Lenyűgöző munkát végzett - köszönöm szépen! Sajnos azonban szerkesztőségünk egy része nem teljes elismeréssel fordult a versek iránt, így nem tudjuk őket közölni. Kérem, véleményünket ne vegye nagyon rossz néven.  Úgy látom, ugyanaz az elhivatott pontosság és szelíd figyelem bújik meg a munkáiban, mint a személyiségében, a jelenléte szép komolyságában. - Nem lennék meglepve, ha a (folyóirat cím) hasábjain idővel a Vörös Anna lenne az egyik visszatérő szerzőnév. Nagyon-nagyon tehetséges vagy...életszerűtlenek a párbeszédek, nem pontos a környezetfestés sem, egyszerűen nem ilyenek - még csak a sztereotípiák szintjén sem - a konyhás nénik. Prózájában könnyedén teremt egy egész, zárt világot. Nem rágja szájba a karaktereket, hanem megjeleníti őket. Nagyon erős, nagyon. Minden versedben ott van az a kis plusz, ami kell. Van magában szufla, nem is kevés. Nem tudtak meggyőzni a közlésről --- mintha még a "szikra" nem lenne meg... Világot teremt a novellájában. Számomra a versei kissé túlstilizáltnak tűnnek föl, olykor "túllőtt" képekkel, túlzásokkal. Szerkesztőségünknek az a véleménye, hogy kifejezetten tehetséges, és érdemes folytatnia az írást. Két versét választottuk ki közlésre...kérem, írja meg a címét, ahová majd a tiszteletpéldányt küldhetjük.  Verseit Nem fogjuk közölni." (a nagybetű egy hétig fájt, most már nevetek rajta)

Hát ennyi lenne, most csak ennyire futja. 

U.I.: raktam föl néhány verset - főképp azokat nézitek a statisztika szerint. Köszönöm! És nagyon szép így, olvassatok verseket, olvassatok verseket, olvassatok verseket, olvassatok verseket, de ne csak tőlem, mert ezek még nem teljesek.